1944.04.03 Budapest - 1993.07.06 Balatonfüred
Kétszeres olimpikon, Európa-bajnoki ötödik, sokszoros Magyar Bajnok, a Harmincas cirkáló osztály egyik felélesztője, a Sirocco megmentője volt, akinek sorsa tragikusan rövid életet engedélyezett. Ha valaki példát keres az igazi versenyző, a mindig aktív ember típusára, Izsák Szabolcsban megtalálja. Édesapja idősebb Izsák Tibor a Magyar Vitorlás Szövetség egyik alapító tagja, a negyvenes években szövetségi kapitány is volt. Szabolcs testvérével, a szintén ismert versenyzővé lett Tiborral együtt O-jolléval kezdett vitorlázni Lellén. Rövid finnezést követően kétszer érdemelte ki az olimpiai szereplést hollandi osztályban először 1968-ban Gömöry Pál oldalán, majd 1972-ben Litkey Bence párjaként. Az olimpia után még versenyzett Bencével, és amikor befejezte a hollandizást, elindult néhány futamon finn-nel. Azután már csak nagyhajózott. Polgári foglalkozása mérnök, geodéta volt. 1975-ben résztulajdonosa lett a Hárpia Harmincas cirkálónak, és ezzel új szakasz kezdődött az életében. Akkoriban végbement egy váltás a magyar nagyhajós mezőnyben. Éppen kiöregedtek a régiek, rengeteg nagy vitorlázó. Idősödtek, és egészen más szemléletet képviseltek, mint az olimpiai kishajós versenyzésből érkező Szabolcs. Nem követték annyira a változásokat, akár a technikai, akár a versenyzési stílus újdonságait. Apró példa erre az alba használata. Akkoriban a harmincasokkal enélkül jártak, és amikor Szabolcs felszerelt egyet, úgy gondolták, hogy azzal túlterheli, széttöri a hajóját. De ugyanígy felbolygatta a versenystílust is. Szabolcs nagyon sokat tett egy merőben új szemlélet elterjedéséért. Szemlélete hatott a technikai oldalra is, mivel a Hárpia nyomán a Harmincasokat fokozatosan átalakították. Külföldi versenyeken vásárolt a hajóra passzoló orrvitorlákat. Rengeteg más, apró technikai újítást is bevezetett. Amit csak lehetett, mindent átalakított.
Ettől a Hárpia lényegesen gyorsabbá vált ellenfeleinél, csak a Rabonbán és a Kékmadár tudott lépést tartani vele. Mindez serkentette a hajóosztályban versenyzőket, és a hajók megindultak a modernizálódás útján. Sorra vették át a technikai újdonságokat, szabták az új vitorlákat, majd beindult az öreg hajók felújítása és az újak építése is. Megmozdult az egész osztály, sőt újjáalakult, hiszen akkoriban még együtt futottak a Negyvenesekkel, a 6R-ekkel, és a többi klasszikus hajóval. Rövidesen különváltak, és azóta a Harmincas cirkáló flotta egyre népesebb, erősebb. Szinte a hajón élt. Sokat vitorlázott egyedül, gyakran aludt kinn a vízen, túrázott, horgászott. 36 évesen kellett először műteni a szívét. Sokak csodálatát vívta ki, amikor két héttel a beavatkozás után már felmászott a Harmincas árbocára. Az utolsó éveit kitöltő nagy vállalkozása, a Sirocco hetvenötös cirkáló felújítása, hatalmas kihívás volt. A hajó a szövetségi telep sarkában pusztulásra ítélve korhadt. Szabolcs, ekkor már betegállományban, úgy érezte, hogy az ideje megengedi a gyönyörű klasszikus hajó megmentését. Bízott abban, hogy a Sirocco, ha vízre kerül, a Balaton leggyorsabbja lesz. Hihetetlenül nagy munkát vállalt magára. Az akkori adórendszer lehetőségeit ismerve létrehozta a Sirocco Alapítványt a hajórestaurálás költségeinek fedezésére. Neki magának pénze nem volt, de elszántsága, kapcsolatai, barátai, és a hajó iránti szeretete vitték, segítették előre. Sokan fizettek be az alapítvány számlájára, nem csak vitorlázók. Ebből a pénzből a lehetőségekhez képest jól felújította a Siroccót. A Sirocco akkori felújításának máig gyűrűző, egyre szélesedő hatása lett. Ezen a hajón ismerkedett meg a vitorlázással és a versenyzéssel Láng Róbert, aki később megvette, és példamutató módon keltette új életre a testvérhajó Nemerét. Annak sikere pedig a Sirocco hasonló teljes felújításához, újjáépítéséhez vezetett, melyet a Lillafüred is követett. A sors kegyetlensége, igazságtalansága, hogy utolsó nagy álma beteljesedését már nem élhette meg. Még ott volt a Sirocco vízrebocsátásánál, de az árbocot már nem ő állította be, és nem vitorlázhatott a hajóval. 1976 és 1993 között csak 3 olyan év volt, amikor nem állt fel a dobogóra (ebből egyszer elmaradt a bajnokság, és a másik két alkalommal pedig összevont cirkálók lettek a helyezettek). Hatszor volt bajnok a Hárpiával 1982-92 között. Ő volt az utolsó 30-as cirkáló kormányos, aki abszolútban Kékszalagot tudott nyerni 1981-ben. Izsák Szabolcs olyan ember volt, aki belecsapott a vízbe, hullámokat keltett, és abból hullámverés támadt. Tetteivel fejlődést indított el, amelynek hatását ma is látjuk, élvezzük.
forrás: Részlet Ruják István írásából, Hajó Magazin 2011. augusztusi szám