1898. Kevermes - 1978. május 25. Budapest
Élt-halt a versenyzésért és a hajókért. Első vitorlása húsz négyzetméter körüli, kajüt nélküli jolle volt, amit Holdsarlónak hívtak. Evvel kezdett versenyezni. 1928-ban megépíttette az ország első 22 négyzetméteres Schärenkreuzerét, ami Sirocco néven futott.
1928-ban már ismert vitorlázóként bekerült az olimpiai csapatba, a Hungária 6R legénységébe. A hajó kapitánya Mihálkovits János, a legénység tagjai Tuss mellett Burger Sándor, Heinrich Tibor és Sebők Sándor voltak. A 23 indulóból a magyar hajó a 11. helyen végzett. Ismert a sztori is, hogy az egyik futamon összeütköztek a norvég trónörökössel, és azóta a királyok is betartják az útjogszabályokat.
Barátaival az olimpia után, mivel elégedetlenek voltak a füredi klubbal, megalakították a Balatoni Yacht Club almádi részlegét. Tizenegyen álltak össze, ők építtették azt a vöröskő épületet, amely abban a kikötőben áll, ami az osztály saját versenyének az Almádi Kupának ad otthont.
A harmincas években a 22-es Binnenjolle (22-es Versenyjolle) kezdett divatba jönni és remek versenyek rendezek ebben az osztályban. Ezért dr. Tuss Miklós csapatokat szervezett maga köré és egymás után négy - öt ilyen hajója is volt. Neki készült a Balatonon az első, amely egyenes Marconi árboccal és nem gaffossal volt felszerelve. Mindig benne volt az újítási vágy, hogy valamit szebbre, jobbra, korszerűbbre csináljon. Műszaki érzékének köszönhetően, aktívan részt vett későbbi hajóinak fejlesztésében.
A versenyvitorlázás miatt barátaival megalapította Füreden a Hungária Yacht Clubbot, mert a BYC elsődlegesen nem ezt a célt szolgálta. Köztudott, hogy a lelkes alapítók ötlete volt a Kékszalag is. 1934 és 1942 között a Hungária Yacht Club rendezte a tókerülő versenyt, amely a magyar vitorlás sport legfontosabb eseményévé vált.
1933-ban tette vízre az első 30-as cirkálóját a Kabalát, amelyet Knud Reimers tervezett és amelynek a testvérhajója sorra nyerte a versenyeket Svédországban. A kivitelezését Budapesten kezdték meg, de végül Balatonfüreden fejezték be.
Két év múlva már a következő harmincasa a Meotisz készült el, mely az 5-ös vitorlaszámú. Csillapíthatatlan vágyat érzett a hajók fejlesztése irányt, melyhez a kitűnő tervezőmérnök Benacsek Jenő volt a társa. Újabb 3 év múlva közös fejlesztésüknek köszönhetően elkészült a Hurricane (ma Kékmadár), mely 1938-ban került vízre. Ugyanebben az évben betársult Iszer Istvánhoz a Bohó tulajdonosának is (ez valószínűsíthetően „csak” pénzügyi segítség volt, mert versenyeredmények nem igazolják, hogy a Bohóval is hajózott volna). Műszaki ismereteit, ötleteit, verseny tapasztalatait arra használta, hogy Benacsekkel egyeztetve egyre gyorsabb hajót alkossanak. A Hurricane olyan jól sikerült, hogy a mai napig a flotta legeredményesebb 30-as cirkálója.
Utolsó hajója előtt komoly dilemma elé került. Újabb cirkálót építsen, ez esetben egy 75-ös cirkálót, vagy az olimpia legyen a cél. Bár a szíve a gyönyörű cirkálókért dobogott, végül az olimpiai részvétel mellett döntött. Megkereste az egyik legjobbnak tartott tervezőt, Olin Stephenst, aki az America’s Cup révén vált híressé.
A Talizmán1942-ben készült el, ebben az évben még volt Kékszalag, amin második lett vele. A hajó nem volt képes átütő siker elérésére. A háborút ugyan átvészelte a hajó, de többé ő már nem tette vízre, a háború után erre már nem volt pénze.
A lelkes újra törekvésének köszönhető a 30-as cirkáló flotta létrejötte! Nyolcvan évesen 1978-ban hunyt el. Hajói megépítésével a 30-as cirkáló osztály létrejötte neki köszönhető.
forrás: Három Tuss című könyv
